Az erdőben

/12H, Első Hold, hatodik nap - Elő kelte/

*Ezekben a korai órákban a legidillibb lustán elnyújtózkodni a puha pázsiton, és a Nap fényjátékától steril vérben úszó légteret bámulni. Ez az igazi kikapcsolódás! Végre leállíthatom a fejemben kavargó, háborgó hullámokat, és teljesen tiszta fejjel újraértelmezhessem jelen helyzetemet, mi az igazat megvallva nem túl rózsás. De ezen sem sokáig töröm öreg fejem, inkább élvezem az erdő halkan suttogó óriásainak lágy duruzsolását. Ilyenkor sajnálom, hogy nem értem szavukat, pedig úgy hiszem ők azok e világon, kik a legbölcsebbek, és talán még az én bajomra is tudják a gyógyírt. Talán...
Nem süttetem tovább rongyokba bugyolált hasamat, felkecmergek a földről, és megmozgatom elgémberedett vén csontjaimat. Nem az igaziak már, ezt egyre jobban érzem. Sokszor sajog minden tagom, beragadnak a vállaim, vagy csak egyszerűen gyengének, elesettnek érzem magam. De hát ez ezzel jár.
Tehát felállok, magamhoz veszem íjamat, majd tokjába csúsztatom pengémet, és folytatom utamat Rossona felé. Nem tudom mit teszek, ha elérek oda, de ez még a jövő muzsikája. Egyelőre jussak el oda.*
=Gyerünk te öreg, vén kecske, szedd össze magad!

Energia: 17/18

/12H, Első Hold, Hatodik nap - Utó Közép/

* Mahi már jó ideje lépdel, én a hátán bámészkodom, az erdő szépségeiben. Meglepően jövök rá, hogy már elég ideje élek az erdőben, de itt még sohasem jártam. Néhány perc múlva egy tisztásabb részre érek és úgy döntök, megpihenünk. Leszállok, a gyönyörű paripámról, megsimogatom, újjaimmal a sörényét fésülöm. Aztán a málhából kiveszem a kulacsomat és iszok néhány kortyot. Mahi közben legelészik és egy kis pocsolyából iszik. Igazából előtte csak a régi, laahafi lovunkon lovagoltam. Úgy döntök megpihenek itt, bár még csak, körülbelül 200 lépést jöttünk, de nem tudom mikor találunk ilyen jó helyet. Mahit kikötöm egy vékonyabb fához, én pedig egy nagyobb tölgyfa tövébe fészkelem be magam.

Hirtelen felébredek. Nem aludhattam sokat, a Nap nem nagyon változtatta a helyét. Zörgést hallok olyan ötven méterre. Gyorsan felkelek, hátamra csatolom a kard-övemet és belehelyezem mindkét rövidkarom. Látom Mahin is, hogy fülel.*

- Nyugi, lovam, biztos csak egy nyomorék vad pogon. * Mondom neki nyugodt hangon.* - Mindjárt elintézem.

* Én sem vagyok biztos abban, amit az előbb mondtam, de bátran, elindulok a hang irányába és a szám elé helyezem a maszkom, kámzsám a fejemre hajtom.*

- Hé! * Üvöltök bele a nagy semmibe.* - Ki van ott? Figyelmeztetlek kard van nálam, és igen jól bánok vele!

Energia: 16/18

/12H, Első Hold, Hatodik nap - Utó Közép/

* Végre megérkezek a csendes erdőbe, ahol nem háborgatnak ezek a vad.... vagyis mi? Hirtelen zajt hallok és valami kiáltozó nőt is. *
= Már csak ez kellett!
* A biztonság kedvvért előrántom fegyveremet, s lassan közelítek csak a hang forrása felé, de azért nem is túl lassan, csak, hogy lépteimet ne lehessen meghallani, vagy csak a legjobb fülűek hallhassák meg azt. *
- Ki van ott?
* Kérdem, mikor már úgy érzem elég közel járok. *
- Nálam is van ám fegyver!
* Szólok, majd egy bokor mögött letérdelek. Néhány másodperc múlva meg is látom a nőt, aki bizonyára meglepődött, hiszen én pont a másik irányból jövök, mint, amerre az imént kiáltott. De erről persze én nem tudhatok... *

Energia: 16/18

/12H, Első Hold, Hatodik nap - Utó Közép/

*Meglepődöm a válaszra, főleg arra, amerről jön! Megpördülök és megpillantok egy idősödő férfit. KÉrdése nélkül nekirontok, talán nagy heveséggel is.*
- Lássuk hát, milyen éles a kardod!

- Harc -

Energia: 15/18

/12H, Első Hold, Hatodik nap - Utó Közép/

= Így már jobban tetszik. * Gondolom magamban, s leengedem a pengét, de azért még nem csúsztatom vissza, hátha meggondolja magát a nő. *
- Northan vagyok. Téged milyen néven szólíthatlak? * Kérdem, s kicsit elmosolyodok, majd a fegyvert el is rakom. Valahogy szimpatikusabbnak tűnik így a nő, mint idáig. Persze a kellő (néhány lépésnyi) távolságot továbbra is megtartom tőle a biztonság kedvéért. *

Energia: 13/18

/12H, Első Hold, Hatodik nap - Utó Közép/

*Örülök, hogy nem támadott rám, miután békét ajánlottam. Megtehette volna!
Visszacsúsztatom a kardjaimat a hátamon lévő tokba, de a maszkom még mindig az arcomon van.*
- Kendra. Örülök, Northan. * Megköszörülöm a torkom. Rég volt részem ilyen kis társalgásokban, ezért nem is nagyon tudom, hogy mit mondjak.*
- Gondolom, Te nem egy Vad-Pogon vagy. Sajnálom, hogy rád támadtam. Nem bízom meg már senkiben! * Ismét szünet következik, idegesen tekintgetek körbe.* - Te merre tartasz? Van... lovad?

Energia: 12/18